Itt már ki se javítottam a visszadátumozást! (pedig már s még mindig 1966 van!:) Azóta persze már 2010, hiába akartam hát visszacsinálni vagy megállítani az Időt!
Teljesen üres vagyok. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a szakdolgozatommal. A céduláim már az egekig nőnek, de hiába vannak csoportosítva, egy nagy káosznak tűnik az egész. Csak valahogy kiizzadjam! - De ide kellene kötni magam az asztalhoz és még akkor is "mást csinálnék" . - Pedig jóformán ki se mozdulok itthonról. (Jobban gyűlölöm M-t , mint valaha.)- Mindig halogattam az írást, mint mindent ebben a nyavalyás életben. Este felé kezdek el valamit csinálni, minthogy délben kelek fel. ( ez ok, de egyben okozat is - nem tudom már, hogy eredendően melyik, de azt hiszem "okozat", mert én valamikor régen bagoly lehettem,) Szóval összevisszaságban élek, kívül és belül is. Ezért nem tudom rendszerezni a gondolataimat, sem, s idegesít a cédulák "katonás rendje". Én és a tudományos munka - úgy látszik - nem férünk össze, s kár a színháztudomány felé kacsingatnom.
A művészet - az alkotóművészet - területéről viszont végérvényesen , legalábbis hivatalosan, ki vagyok zárva. Persze - és szerencsére - azt senki sem akadályozhatja meg, hogy rajzoljak, hegedüljek, s uram bocsá' verset írjak. - És azt sem, hogy akár egész nap zenét hallgassak, - Esetleg Anyu és a kötelesség. ..
De ezek után, hogy néven neveztem ezt a dolgot, amiről szeretek megfeledkezni, nem is merem folytatni ezt a se tudományos se művészi munkát. Abba is hagyom , a tudományos javára. Ja kérem, "első a kötelesség".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése