1968. november 18.

Újabban, úgy látszik levél ill. "irodalmi" fomában fejezem ki magam. Ez értelmesebb megoldás! Ugye?

Kész a regényem: ("Ablakok") (és tükrök.) Azt hiszem, jó. Szeretném megjelentetni, bizonyítani, hogy vagyok valaki,. Önmagamnak is! Mert még mindig - e nagy munka után - sem tudom biztosan. Egy regényt mindenki tud írni. Tudna! - Többet kell! Egyelőre elbeszéléseket... Van témám! Írnom kell, mert nem tehetek mást.

Bár élhetném máshogy az életemet.

Nos... nem lett belőlem "író" ... Mégis egyfolytában irok is. Igy élek...:)

A lányom pont annyi idős most, 25, mint én e bejegyzéskor.

Úgy tűnik ő valósitja meg az én egykori "írói" álmaimat, de nem azért mert én erre tereltem.

Azt hiszem, úgy tűnik, ő eleve "író"-nak született.

(lásd már gyerekkori "költői" megnyilatkozásait is:

Bár mostanában -PHD hallgatóként- főleg tanulmányokat, esszéket, kritikákat publikál , az állandó tárcák és elbeszélések mellett....
Nagyszerűeket!

(l. pl:

"Palatinus" kiadó "Próbaidő" c. prózaantológiájában (a cimadó novella az övé) (lásd: Könyvesblogban, a 2.)

2 novellája az Élőfolyóiratban

Az Új forrásban: A férfi neve (2004)

Holmiban (2008) Fekete-fehér (886.o.)

most: lányom a tévében

azt hiszem ide kell importálnom a freeblogom, ( http://lineas.freeblog.hu/) legalább is, mikor videot akarok beilleszteni- mert ott ez nem kompatililis
úgyhogy egyelőre legalább mellékleteként itt az ott hiányzót
költészetnap, JAK bemutatkozás (ImPulzusról - ifjú krtikusok, egy másikkal van a vtévében is jelen ) - és a JAK tanulmányi napok, amiket lyányom szervez épp mostanság hét végére a PIMbe, főleg ezért ment be a tévébe, de erre már nem jutott idő:






Érdekes összefüggésként az én régi naplóm régi énjével inkább csak a a kontraszt? én Pestre vágytam (a művészetek, a szellem fővárosába) vidéki tanárságomból. Lyányomnak ez, most megadatott. (De én már egész másképp vélekedek erről az egész kérdésről - mint ahogy valószínű ő is másképp fog 50 év múlva?)
Ja és én -bár nem néztem ki rosszul huszonévesen- azért közelse voltam ilyen szép, és talán ilyen okos sem ...
(ja és ő már férjnél erre a "korra" (sőt 2.szor is ), én meg... m ajd egy évtized múlva...)