"KI vagy?" Tudod-e? Én sejtem: csupa ellentmondásötvözet, amiben a rossz is jó. - ha megértik; s azért vagy művész, mert meg is tudod értetni magad , elhitetsz mindent, amit játszol (általában) . Igen: a rossz is jó benned. - akár a Démonban, hiszen minden viszonylagos, s mint ahogy te is mondtad, maga Lucifer is (ki a Démon rokona) örök tagadásával, elégedetlenségével, lenditő erőt képvisel., tehát az emberiség fejlődése szempontjából hasznos, azaz: jó. S a Démon? S te? Hogy ne lenne az, aki szenved attól, milyen, s Más akar lenni... s hogy ne lenne az, többszörösen is, aki mindezt tolmácsolja, elhiteti, s úgy, hogy érezteti egy romantikus történet realitását is, s már-már modern tartalmakat tud közvetiteni általa. Csak azt nem értem, hogy miért csak a "tolmács"ra gondolok, mikor hallom valóba bűvös hangját:
"Elhoztam legelső földi szenvedésem,
feledve régi énemet."
"Úgy fáj nekem, hogy messze vagy"
"Meg tudnál-e érteni, milyen
keserves mindig magamban?"
"Szeretlek"
"Tanum a szent találkozás"
s miért hiszem, hogy mindez nekem szól... (persze nem szó szerint, de a te hangod már annyira bennem él, hogy másképp nem is lehet; csak nekem szólhat. Kicsit túlzok. Ez lehet , hogy lermontovi hatás. De egyébként meggyőződésem, hogy általában az emberek sokkal mélyebben éreznek, mint ahogy azt kimutatni merik. Én legalább magamhoz, s itt a levelekben - mely tulajdonképpen csalás - őszinte vagyok - hozzád is. Vagy ez az őszinteség nem is mindig erény? én mondtam az előbb: minden, a jó s a rossz is, viszonylagos. Nem biztos, hogy csak használnék azzal, hogy ha mindezt - amit őszinteségi rohamaimban - kontroll nélkül kiírtam magamból - átadnám neked. Például magamnak, azt hiszem, ártanék. De tegyük fel, hogy ezzel nem törődöm. De te! Ha elolvasnád, már ezzel is rengeteg időd veszne el, ami ugyebár érték, különösen egy olyan elfoglalt embernek, akit nem lehet szinházak , TV, (avagy büffék és presszók?) között megtalálni - azután az is lehet, hogy bosszantó lenne a számára az a kép, amit festegetek rólad, mert vagy hazugságnak vélnéd, vagy sejtenéd, hogy van benne valami igazság, de az számodra nem-tetsző... vagy már maga a tegezés is felháborítana.,, vagy ... ezer okot találhatnék a rosszallásodra - pedig hidd el, csupa jószándék vezet, amikor neked irok. Most te lettél, akinek érdemes (hisz előre tudom, hogy nem válaszolsz, és mégis megérthetsz, mert a "hallgatás - beleegyezés".)
De azért egy kicsit már unom, hogy nem szólsz valóban, csak nekem,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése