A Latinovits talán jobb nálad, s őt is láttam, életben, s mi több, ő is észrevett, s lergalább olyan rejtélyesen sőt megrázóbban...És mégis, ha ő megjelenik a képernyőn, most épp a TV jelentiben - feldob a hir, hogy szerződteti a Vig, nézem, ahogy beszél, megállapitom magamban , hogy szép férfi, hallgatom, amit mond (Kár, hogy szájzárral beszél, de kitűnően hangsúlyoz.) A szemeibe belefeledkezem. Milyen szuggesztiv a tekintete! S ez minden. Nincs semmi megmagyarázhatatlan "plussz"... mint mikor téged látlak.
Mit szeretek benned annyira? AZ EMBERT? De akkor is, miért épp téged?! Ha a Latinovitsban van valami emberfelettiség, akkor te inkább "emberalatti" vagy. Nehogy félreérts s, ez nem értékitélet, de van benned valami hidegség, ami emberidegen...De tulajdonképpen egyikőtök sem igazán "emberi" (ha ő személyesen elégedetlen is embersége jelenlegi fokával) Amikor ő megjelenik, minden idegszálammal figyelnem kell rá... De, látom a Madách kamara előtt, véletlenül ő is épp rám néz, - miközben beszél valakivel -, üresen, s én is teljesen üres maradok belül, csak éppen tudomásul veszem...,
De amikor te jössz... magam is megváltozom. Más vagyok, egészen más...És te? Nem tudom, milyen...Csak azt, hogy mindig szeretnélek látni...melletted, veled, benned élni. Hogy miért? Nem tudom! DE harcolni sem tudok ellene, s tenni sem érte. Csak v a n ez az elemezhetetlen valami, ami nem hagy nyugodni, s ami kizárólagosan hozzád köt. Neked kellene segíteni. Ha tudnád... Ugye nem is sejted? Csak én hiszem, hogy nyilvánvaló, hogy mindenki tudja, mert nem lehet másképp. S még te sem tudod, akire tartozik, akinek szól... Azaz ...Egyszer már megirtam neked, hogy kijózanodjak (igaz, elhallagatva a voltaképpeni igazságot) De gte nem válaszoltál... Aztán beteg lettél, s ez nagyon közel vitt hozzád, mert együttéreztem vele.. s azóta, hogy újra láttalak, már kitörölhetetlenül belémvésődtél. Kerestelek is,s de nem találtam rád (pedig egyszer a szinpadról őgy tűnt, hogy "hivsz") AZóta elbizonytalanodtam.. S most nem etudok mit kezdeni magammal... Veled.
Senki más nem érdekel. CSak te.
Tudom, persze, hogy tudom: őrültség
De miért ne lehetne igaz és jó is egy őrültség, mindkettőnknek?!
Jaj, csak felelhetnél! Csak bátrabb lennék! Merném, tudnám eléd is tárni ezeket a kérdéseket, szemtől-szembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése