"Kedves Roch felügyelő" (A "Szájkosárból") !
Hogy miért Juan szerepét adtam annak a szinésznek, aki végül is önt keltette életre, - magam sem értem. Azt hiszem, hogy én azt az embert egy kicsit félreismertem: bonyolultabbnak, rejtélyesebbnek, szenvedőbbnek hittem - lehet, hogy csak korábbi szerepei miatt.- pedig tulajdonképpen nagyon jó rendőrfelügyelő az illető, remek megfigyelő, kihez az összehúzott, fürkésző szemek még jobban is illenek, mint a kerekre tágitott, szikrázó csodálkozás. Maguk szépen összetalálkoztak tegnap. "
De én sohase fogok veled?!!
Te, százarcú Titkom.
Vagy csak igy, képernyőn, s mindig-másnak?!
És mégis - nevess ki; de örülök annak, hogy más voltál, hogy jó voltál. Örülök, mert ha te bújócskázol is, s elrejted magad előlem, de ugyanakkor bizonyitod, s mindenki előtt, hogy színész s igenis nagy színészs vagy, ha néha kételyeid is támadnak pályád igazságában (mert biztos vannak, az egyik "rendőrfelügyelői" pillantásod túlságosan szinészi, sőt kálmángyörgyi volt, amikor Luisa megállapitotta, hogy "elég kellemetlen a mestersége felügyelő úr, nem gondolja?" - s te fájdalmasan cinikus, fanyar mosollyal válaszoltál, sokatmondóbban a kisérő szavaknál: "Bizony nagyon kellemetlen... olykor-olykor..." Tiszta szivvel drukkoltam és örültem neked. Örültem, hogy nem csak a Básti és a Sulyok, hanem a Kálmán is nagyon jó volt...Mert elég vacak a mostani évadod. A játékos nem vált be, a Kegyelmes úr nem hiszem, hogy kielégít,a rég Quentint meg már biztos unod. Tudod.. az én tanévem is elég vacak... De azt hiszem, ehhez a te hiányod is hozzájárult. Nem tudok nem gondolni rád. Pedig jobban tenném, ha csak a közelgő s első érettségiztetésemre gondolnék...de az van, hogy megpróbálom, mint tegnap is, megjátszani, hogy nem érdekelsz, nem sikerül. (Úgy látszik, mégiscsak igaza lehetett a Sulyoknak, amikor kirúgott a felvételin) mert: belépsz, megjelensz a képernyős, s itt a szobámban vagy már, és egyszerre megsűrűsödik körülöttem a levegő, pezsegni kezd, és azon kapom magam, hogy a komor darab kellős közepén, a legdrámaibb pillanatokban, mosolygok - örülök a rendőrfőnöknek azaz neked. Aztán meg a harmadik s egyben utolsó jelenésedkor már elszomorodom, hiába csökkent a feszültség a megoldással - mert tudom, hogy nem soká eltűnsz, s a "viszontlátásra" csak egy üres köszönés, aminek valóságos tartalma a darabban nincs is, mert elfogyott a szereped, s ez azt jelenti, hogy egy ideig megint nem látlak.
Hú, de unalmas vagyok! Mindig ugyanazt ismétlem, csak egy kicsit másképp...De ha egyszer nem történik semmi új,s s a "régit" nem tudom kitörölni.. Tudod -hihetetlen-, de - nem csak rossz szinészi képességeim miatt nem tudom megjátszani a közönyöm, irántad. - Amikor beléptélazon a kellékajtón, hiába volt rajtad maszk, (a szakáll, bajusz, ami egyébként nagyon jól áll) mintha valami egész közeli ismerősöm, hozzátartozóm jött volna be, az idegenek közé; pedig a Sulyokkal volt már az előbb is emlitett "személyes kontaktusom", az a bizonyos sorsdöntő kirugás, a Bástival egy társaságban voltam (a "vágóhidak Szent Johannája" bemutatójának északáján , azután, mikor te hirtelen eltűntél az üvegajtő mögül, hiába hivtak a barátaid - akik közül, mellesleg egyet szintén jól ismerek.) S mégis te vagy az, aki megmagyarázhatatlanul "több, mint ismerős" vagy nekem. Már elemezném is, realista módon, kivülről szemlélve magam, az érzéseimet, de mindez csak kisérlet marad. Mi hat rám belőled olyan megmagyarázhatatlan vonzással? Nem tudom... A SZINÉSZ? De akkor miért pont te?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése