De én most is, a TV közvetitéskor, emlékeztem minden akkori szavadra, mozdulatodra, s megjegyeztem
S látnom kellett, hogy most jobban a szinpadon és mégis a valóságban élsz. Vagyos jobb, hitelesebb, sodróbb volt az "alakításod".
Már-már a saját időzavaromra kezdtem fogni a te vélt tévedésed, annak a sornak az előrehozását.
De nem is foglalkoztatott túlságosan. Olyan lényegtelennek hatott abban a drámában, ami most újra és sokkal élesebb formában bontakozott ki előttem. Vártam, és féltem a végkifejletet, az utolsó mondatot, mely a k k o r megint kizökkentett, és zavart váltott ki bennem:
"Várok, mert tudom, hogy van itt egy fűszál, figyel rám, megérti hogy hivom, és válaszol."
Akkor csak rád figyeltem, és a Valaki hozzád intézett szavai tompán juthattak el hozzám. Most, az ő szavaiban rögtön rátaláltam az akkor meghökkentő "fűszálra", a szimbólumra, ami már sejttette a hozzá kapcsolódó konkrét jelentést: "
"Maga kiszakitott az öröm kertjéből egy fűszálat."
És te e r r ő l a fűszálról kezdtél el beszélni - határozott névelővel:
"A Z a fűszál figyel és válaszol a hivásomra" - mondtad, majdnem ugyanazt, ugyanúgy. De... Nem ezzel zárult a darab! Folytattad, a "hívást." Hívtad előbb kérdőn, keresőn, majd riadtan, kétségbeesve IVÁT! Utána, azaz a semmibe kapaszkodva, s már teljesen elfordulva tőlünk (nézőktől.)
Akkor miért nem így fejezted be a darabot?! Igy logikus, igy kerek, egész. Ennió ahhoz menekülne, akitől menekült. De már késő! Hiába kiáltja el a nevét háromszor is, hiába nyúl felé.... De a k k o r miért maradtál ülve, a kofferodon? Miért tetted határozatlanná a befejezést? Miért nem fejezted be a darabot? Miért hitetted el velem már-már azt, hogy n e k e m kellene befejezni?! (Vagy csupán az történt, hogy véletlenül előbb húzták rád a függönyt ?!)
Pedig milyen jó lenne hinni abban, hogy engem (és nem Ivát) akartad hivni, hogy tge voltál ott a szinpadon s nem csak E.
De a színpad valósága nem az életé. Ott nagyon-nagyon távol vagyunk. Nem hivsz. S én belefáradtam a te hivásodba.
(bár a darab után láttam az előtérben: nyitva az öltők felőli ajtó... hiába)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése