1969 ápr 26./ c

 Hm. Van egy ismerős, kedves házaspár, akikhez rendszeresen el-eljárok, ha Pesten vagyok, s akik "olyan gyereküknek tekintenek, akivel nem törődnek" (mint mondták.), s akik közül a férfit te is ismered. Hát ők elég jól ismernek engem, s hogyhogynem, anélkül, hogy elárultalak volna, kitaláltak. A nő azt mondta, hogy őrültség, butaság, kinőhettem volna az efféle rajongásokból, amiken már a tanitványaim is túlvannak. Persze én tiltakoztam, hogy ez nem az, több, s különben is egész más, tizennégy éves koromban én is rajongtam Gerard Philippért, meg is sirattam, de őt csak a vásznon láttam, téged viszont életben is, s ennyire közel (s mutattam az egy métert), s te is láttál. Mire kijelentette, hogy ez nem egy "kapcsolat". Ez semmi... Nos, mit szólsz, eme "kivülálló" objektiv véleményéhez? A bácsi sem "megértőbb"..  Folyton azzal bosszant, ha náluk vagyok, hogy "Láttam délelőtt a K-t" . Érdekes: mindig lát! S ezért irtó dühös vagyok rá. De nem dühithet "csak úgy"! Megigértettem vele, hogy bemutat. (hogy "kiábránduljak" hazudtam, hisz akármilyen vagy, úgyse tudnék...) Nem nagyon tetszett neki az ötlet -hogy őszinte legyek: nekem se - de aztán abban maradtunk, hogy legközelebb, ha feljövök Pestre, s előre meg is irom az idejét, majd megtervezi. Brrr, de utálom a bemutatásokat! Te is? Hát persze, számodra egész mást jelenthet, mert téged az országban mindenki ismer. Igy aztán csakis nevetséges lehet az egész effajta "megismerkedés". De milyen nevetséges! Ennél csak az nevetségesebb, hogy még soha nem beszéltünk egymással, pedig már huszonegyedik oldalt  kopogom le neked. Én ismerlek... s lehet, hogy te is egy kicsit. De az is lehet, hogy elfelejtettél, vagy nem is volt kit elfelejtened? (Egyáltalán, le lehet látni arra a homályos nézőtérre a ti szinpadi rivaldafényetekből? ! Hát nem képtelenség azt hinni, hogy felismertél a sok közül egyetlen "fűszálat, aki figyel rád és megérti, hogy hivod"? mert csak erre várt.; és mégse mert menni, mert a függönyösszecsapódás után hihetetlennek tűnt az egész... Áh! Bele fogok hülyülni, teljesen!  Ha igy megy tovább.  Szóval e z é r t  akarom "hivatalosan" bemutattatni magam; hogy ez a nem-társadalmi, vélt-álmodott "nem- kapcsolatunk" szembesüljön a rideg, merev szabályokba szublimált valósággal. Radikális lesz ez a "megoldás", de legalább ellensúlyozza - gyorsaságával - ezt a lebegő álom-hintát. De azért nem szivesen fogok élni ezzel a lehetőséggel. De csak ez maradt.! - Egyébként lehet, hogy neked "köszönhetem" azt is, hogy a nagybátyám még mindig  nem válaszolt legutóbbi levelemre, pedig  mostanában soron kivül is irt. .. teletömtem a fejét már Pesten is veled - s mint azt hiszem minden kicsit hiú művészember, nehezen tudja elviselni, ha rajta kivül valaki mást dicsőitenek, s főleg a szemébe' , s most még a levelemben is beszámoltam arról, hogy nem tudok "kigyógyulni" belőled, s a "játékosodról" áradoztam. (persze nem feltárva a köztetek érzett hasonlóságot, csak hozzád merek ennyire őszinte lenni!), még azt is megjegyeztem, hogy bizonyára únja a témát, de ez "bűntetés", amiért nem tette lehetővé, pedig módjában állt volna, hogy beszéljek veled, mit "azóta se tudok megbocsátani". Hát ilyet talán mégsem kellett volna irnom, neki - aki majdnem-apám...Remek a humorérzéke, de csak akkor, ha ő nincs benne a "vicc"ben, s igy, lehet, hogy komolyan vette. Jól nézek én ki veled,  Démonom! A különbség csak az, hogy a te "bűvös szavaid"  mindenkinek szólnak, nem csak Tamarának, nem csak nekem.