Újabban, úgy látszik levél ill. "irodalmi" fomában fejezem ki magam. Ez értelmesebb megoldás! Ugye?
Kész a regényem: ("Ablakok") (és tükrök.) Azt hiszem, jó. Szeretném megjelentetni, bizonyítani, hogy vagyok valaki,. Önmagamnak is! Mert még mindig - e nagy munka után - sem tudom biztosan. Egy regényt mindenki tud írni. Tudna! - Többet kell! Egyelőre elbeszéléseket... Van témám! Írnom kell, mert nem tehetek mást.
Bár élhetném máshogy az életemet.
Nos... nem lett belőlem "író" ... Mégis egyfolytában irok is. Igy élek...:)
A lányom po
nt annyi idős most, 25, mint én e bejegyzéskor.Úgy tűnik ő valósitja meg az én egykori "írói" álmaimat, de nem azért mert én erre tereltem.
Azt hiszem, úgy tűnik, ő eleve "író"-nak született.
(lásd már gyerekkori "költői" megnyilatkozásait is:
Bár mostanában -PHD hallgatóként- főleg tanulmányokat, esszéket, kritikákat publikál , az állandó tárcák és elbeszélések mellett....
Nagyszerűeket!
(l. pl:
"Palatinus" kiadó "Próbaidő" c. prózaantológiájában (a cimadó novella az övé) (lásd: Könyvesblogban, a 2.)
2 novellája az Élőfolyóiratban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése