Persze, nem fejeztem be határidőre a dolgozatot. Egy fejezet még hiányzik, majd utólag -remélem egy-két napon belül - csatolom.
Újra itt ülök a kolesz társalgójában. Az előbb zuhanyoztam, friss vagyok.
Otthon mindent a feje tetejére állítottam, egy "bohémtanyát" csináltam a lakásból,2-3 óráig dolgoztam, délben keltem. szegény Anyu! Épp ideje volt, hogy eljöjjek otthonról. Pedig ő nem bánta volna - talán - , ha még maradok.
A nagybátyám ismét keresett telefonon, ahogy mondták a gyerekek. Most már tényleg vissza kell hívjam. Nem értem, miért nem í r , s miért ragaszkodik annyira a telefonhoz, amikor még ha Szegeden vagyok is, nem tartózkodom egész nap a kollégiumban.- Hívjam fel?! De amíg Bécset kapcsolják, eltelik egy fél nap is.; és a postán! (Ó azok a körülményes telefonhívások, mikor még otthon sem volt vezetékes telefonunk, a mobil meg skype-ról nem is beszélve - sehol... Mennyivel egyszerűbb lett volna a kapcsolattartás ezekkel a mai kommunikációs eszközökkel! - amiket most teljesen természetesnek veszünk...) Egyelőre nem érek rá. - Pedig nagyon szeretnék beszélni vele. Talán tudna valamiben segíteni. A nyáron legalább is azzal bíztatott. S valamiben mindig kell bízzak, egy kis csodában. Különben semmi valóságalapja, hogy Pestre kerüljek jövőre. Pedig ezt nagyon szeretném. (de mennyire szerettem volna! mennyire elvesztette a főváros ezt a vonzását az évek folyamán.... és milyen kár, hogy "segítséget" vártam ehhez....)
Nincs semmi önuralmam. Rémesen szét vagyok zilálva. De most úgy érzem, valamennyire rendbe jöttem - egy fél napja. A menstruációm is megjött - két hetet késett! (hűha!) Feloldódott a belső feszültségem. A dolgozat, a gépelés nagyon kikészített. Ezt az utolsó fejezetet ma meg holnap majd csak lenyomom valahogy. - Jövő héten lehetséges, hogy elkezdem a tanítást. Egy csöpp szünetem sincs. A színháztudományi tanulmányból, félek, nem lesz semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése