Félek szembenézni magammal "nem vagyok azonos".
Szeretnék valami egész más lenni: egyszerű, céltudatos, világos, érthető, kívül-belül adekvát.
Nem tudom, mi lesz velem.
Nem lehet örökké "törvényen kívül" élni, s úszni az időben. - Az elhelyezkedési problémám agyonnyom - de csak mint gondolati dolog, s gyakorlatilag jóformán semmit nem teszek az érdekében. Mert... mert nem is tudom, hogy minek az érdekében tegyek. Semmihez sincs kedvem. Csupán annak "örülök", hogy végre, nem sokára keresni fogok, pénzt,- ha nem is sokat - és nem szorulok senkire (anyagilag). épp ideje. És annak is örülök, hogy élek. Igen. ez a legóriásibb előny. Minden mással szemben. egy csoporttársunk meghalt. Nagyon sokat gondolok rá, kis, jelentéktelennek látszó eseményekre, aminek most már az ad jelentőséget, hogy ő is benne volt. Pokoli, hogy nincs többé!(Szegény B.I. ő is, és pár évvel később a barátnője is öngyilkos lett... Azt hiszem tényleg sok szempontból "elveszettnemzedék" is voltunk , és nem csak az u.n. "nagy generáció" - de ők azt hiszem, a háború után születtek, pár évvel utánunk, és csak utólag kapták ezt a nevet..., mi talán épp kiszorultunk onnan is...)
Még valami.- Most már egész biztos vagyok benne (levéldokumentumaim vannak róla), hogy senkire se számíthatok, csakis magamra. Így mindenképp el kell fogadjam magam - legalábbis egyelőre - olyannak, amilyen vagyok. S talán mert ez eddig még nem történt meg, azért nem is tudtam harcolni magamért. (később se, e felismerés után se, de azt hiszem az alaphelyzet elhibázott , körülöttünk, ha egyáltalán "harcolni" kell az érvényesülésért. Struggle for life? És én is azt mondom, -Karinthyval - "inkább egyenek meg a férgek mint hogy a férget megegyem"... de azért... az se kellemes , ha a férgek esznek...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése