Ma tettem le az utolsó államvizsgámat. Valamennyi jelesre sikerült. Furcsa. Pedig az egész vizsgaidőszakot valósággal átlebegtem. - Semmi felszabadultságot nem érzek. Talán a fáradtságtól? Nem érzem, hogy na, végre, elértem, amit akartam.Nyomott a hangulatom. - Egész délután kódorogtam a városban - egyedül - s igazán egy csöppet se boldogan. - A nagybátyámnak feladtam egy lapot (őszi táj) (júniusban?!) , megírtam, hogy az utolsó vizsgám is jeles - azt már nem, hogy csapnivaló a hangulatom. (talán a képeslap őszisége mégis csak árulkodott erről:)S csak azért írta, mert - lehet, hogy csak az én kedvemért - azt írta legutóbb, hogy írjak azonnal (Portorozba, most ott lépnek fel), mert jóllehet mindig viaskodott a tanárnőségem ellen, most mégis nagyon izgul a vizsgáim miatt, és gondolatban úgyszólván mindig velem van - és ne érezzem "elhagyatottnak" magam. S "drága kölyköm"-nek nevezett. És jobban örültem ennek a levélnek, mint a filozófia jelesemnek. Félelmetes! Én valóban mindig rá gondolok. -- Szóval őt talán érdekli a vizsgám, annak ellenére, hogy "világéletében ellenezte a tanárnőségemet". - Anyuhoz holnap hazamegyek. Nagyon és állandóan aggódom miatta! Különben otthon, a gimiben fogok tanítani. A tanulmányt mégis megírtam: "kitűnő" lett (a lektori jelentés szerint) - de státuszt nem kapott az intézet. 10-én megyek a Szovjetúnióba, hogy pontosan hová, még nem tudjuk. - Mehettem volna Jugóba is, a Dalmát tengerpartra a nagybátyámékhoz..., (Ha ezúttal is, mint 2 éve még, kiengedett volna az egyetem (fura ura) visz, de most azzal utasította vissza, tagadta meg az akkor még szükséges aláírását hogy inkább készüljek fel a pályámra - innen a másik alternatíva a Szovjetúnió választása nyári programnak, egyetemi szervezésben, és a mondatom folytatása is?:)de "jobb" ez így. Remélem, látni fogom Leningrádot.
(De jut eszembe! a régi fotókat , dátumokkal, nézve, hogy előző évben is, 65-ben a nagybátyámnál nyaraltam, ezútal Bécsben - ott telepedtek le.)
a bécsi konyha ablakából a besütő Nap felé kihajolva -
és a kilátás
kirándultunk Schönbrunba is:
(A szakdolgozatom is jeles - sőt "kis kiegészítéssel" doktori disszertációnak is megfelelhet.
(persze, hogy nem csináltam meg! naná... pedig ezzel a szavakkal mondta a védéskor tanárom, hogy ha "jobb dolga nem lesz, megcsinálhatja" --- hát úgy látszik jobb dolgom volt? ...:)
(Kisregényt írok - "Ablakok"!) (azt viszont befejeztem... csak éppen nem tudtam kiadatni)
De még olvasnom kell sokat. Most a "Kor hatalmát" Simone de Beauvoiretól. (ezt is, meg a "Körülmény hatalmát" is, meg a "Második nemet" is, meg szinte mindent tőle... kivéve a "Szerénység korát", mely akkor még nem volt aktuális, most meg már nem, mert nem vagyok hajlandó a beköszöntött öregséget "szerénység korának elismerni! -)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése